Zalai borvidék

A szőlő és a kezdetek

Azt mondták az emberek, hogy nem normális, aki augusztusban szőlőt ültet. A helyiek szerint ez csak ősszel lehetséges. Apám a Kertészeti Egyetemen végzett tanulmányai miatt tudta, hogy lehet. Így majdnem egy évet nyert, mert őszre a vesszők szépen beérnek.

Fertődről Zalaszentgrótra

A szüleimmel 1977 áprilisában költöztünk Fertődről Zalaszentgrótra. Édesapám itt kapott állást az Állami Gazdaságban, mint főkertész, ahol meggy, alma és sárgabarack ültetvények voltak. Vas megyéből származott. A falujában, ahol éltek, az ő szüleinek is volt hegye. Már gyerekkorában kötődött a szőlőhöz, a szüleinek ő is besegített a munkákban. 

Zalaszentgrótra kerülve az Állami Gazdaság lehetőséget adott a fiatal szakembereinek, hogy kisebb területet vásároljanak. A legtöbben szőlőt telepítettek. Ezt a területet a régi öregek Bűnbányának hívták. Állítólag azért, mert a grófkisasszonyok ide jártak bűnbeesni. De lehet, hogy ez csak legenda, mi is csak úgy hallottuk. 

Nem volt hagyománya a vörösbornak

A mi családunk is vásárolhatott egy kb. 300-350 négyszögöles parcellát, amin apám elképzelése szerint GDC művelésű szőlőt telepítettünk, Zweigelt és Oportó fajtákat. Mindkettő kékszőlő. Itt a környéken nem volt hagyománya a vörösbornak. Az ültetvény fa támoszlopokkal készült, nagy sortávval, hogy traktorral művelhető legyen.

Időközben a helyi termelőszövetkezet az általuk korábban ültetett szőlőültetvényeket kezdte művelésre bérbe adni. Így aztán apám kivette a két hektáros tramini ültetvényt. Ez már egy régebbi telepítésű szőlő volt. A tramini ültetvény végében volt egy nagy boltíves pince is, amit szintén béreltünk. A bort fahordókban tartottuk. 

A nyolcvanas évek elején, talán 1981-ben vagy 1982-ben apám megvett egy körülbelül fél hektáros területet, ahova szintén szőlőt akart telepíteni. De ehhez már a szőlőoltványt a család maga állította elő. A konténeres szőlőoltvány abban az időben kezdett elterjedni. A családi házunk udvarán volt egy nagy fóliasátor, ott neveltük őket. Az oltástól kezdve a konténerek előállításáig mindent magunk csináltunk. Ugyancsak Zweigelt és Oportó fajtájú szőlő került az új helyre is. Csak a legjobb forradású szőlőket ültettük el. 

Az új területet ősszel mélyen felszántottuk, jól betrágyáztuk és tavasszal burgonyát ültettünk bele. Augusztus elején felszedtük, augusztusban már ültettük is a konténeres szőlőoltványt. A gyökérzetüket nem bolygattuk meg, a szőlő szépen földlabdásan került az ültetőgödörbe. Gyerekkorom óta részt veszek a szőlőművelési munkákban.

Augusztusban szőlőt ültetni

Még emlékszem, apám mesélte, hogy a csáfordi kocsmából csodájára jártak a mi szőlőültetvényünknek. A terület Csáfordon volt. Azt mondták az emberek, hogy nem normális, aki augusztusban szőlőt ültet. A helyiek szerint ez csak ősszel lehetséges. Apám a Kertészeti Egyetemen végzett tanulmányai miatt tudta, hogy lehet. Így majdnem egy évet nyert, mert őszre a vesszők szépen beérnek. 

Ez a szőlő is, mint a Bűnbányai szőlő, GDC művelésű volt. Két szőlőtőke volt egymás mellett, 1-1 méter távolságra egymástól. Abban az időben még nem voltak a kóracél tartályok, az összes szőlőt fahordóban érleltük. A faluban annak idején, télen, mindig borversenyeket tartottak. Ezeken apám is szívesen részt vett, jó eredményekkel, arannyal és ezüsttel.

A szüretre mindig nagy izgalommal készültünk. Abban az időben még csak kézi szedés volt. Kora reggel kiterítettük a szüretelő ládákat. A nagy sortávolság miatt befért a traktor. Így a szedőknek nem volt más dolguk, csak a szőlőt levagdalni. Ez a kékszőlő esetén nyilván könnyebb, mint a fehér szőlőnél. A levelek között jól látszottak a vörös fürtök. Aztán újra jött a traktor, a férfiak rakták fel a pótkocsira a tele ládákat.  

Akkoriban szinte mindenkinek volt szőlője, így egymást segítettük szüretkor. Sokszor 20-25, vagy még ennél több ember is kellett ahhoz, hogy egy nap egy-egy területtel végezhessünk.  Ilyenkor természetesen a borosgazda gondoskodott az ebédről, innivalóról, a napközben kínált pogácsáról, vagy kalácsról.

ha teszett írAsunk

Íratkozzon fel! Legközelebb házhoz jön a történet!

Kapcsolódó írásaink

25 éves a Dóka Éva Pincészet

25 év a mérlegen – interjú Robival és Évával, 2. rész

Negyed évszázaddal az a bizonyos fél hektár Chardonnay után a Dóka Éva Pincészetnél most sem unalmas az élet. A borászat központja, az ikonikus Szeszgyár, újabb funkcióval bővült, a 2023-as Winelovers Wine Awards versenyen szerzett legújabb eredmények pedig új lendületet hoztak a szüreti munkákhoz. Jubileumi interjúnk második része következik.

Dóka Éva Pincészet interjú

25 év a mérlegen – interjú Robival és Évával, 1. rész

Fél hektár Chardonnay vásárlásával indult a történet, mára Dóka Éva Pincészet lett belőle. Jubileumi interjúnk első részében, Robival beszélgetve felelevenítjük az elmúlt évek legemlékezetesebb, legkedvesebb történeteit, anekdotázunk elképzelésekről, igen jó tételekről, legendás találkozáskoról.

Dóka Éva Pincészet fröccs nyitókép

Van helye a ChatGTP-nek egy zalai borászatnál? Teszteltük!

Egy ideje a fél világ a mesterséges intelligenciáról beszél. Milyen különleges képeket készít, milyen frappáns szövegeket fogalmaz. Na, meg arról is, persze, hogy ez az innováció a „gépek” öntudatra ébredését vetíti-e előre. Úgyhogy írattunk egy blogcikket, témája a fröccs!

Dóka Éva Pincészet és Lazlo

Borok kísérte divat, Zalából

Kabar egy sikkes, élénk színekben pompázó kabáttal. Robi a hegyről egy kék-szürke árnyalatokat rafináltan ötvöző gyapjúruhával. Szokatlan párosítás, de nekünk annál jobban tetszik! Karácsony előtt egy pillanatra belecsöppentünk a kifutók csillogó világába, és közelebbről megismertük a hozzánk hasonlóan zalai Lazlo márkát.

Dóka Éva Pincészet Nyáron könnyű borcímke

Mesélő címkék II.

Cikksorozatunk második részében Nyáron könnyű tételeink címkéiről rántjuk le a leplet. Ezek különösen kedvesek számunka, hiszen benne vagyunk mi, kedvenc történeteink, őszinte vallomásaink. Persze nem is a Dóka Éva Pincészet lenne, ha némi csavar vagy fricska elő nem kerülne úton, útfélen!

Padláspince a'la Dóka Éva

Padláspince – mi is ez?

Padlás plusz pince egyenlő Padláspince? Nem feltétlenül! Kell még hozzá egy bő százéves Szeszgyár, némi üveg födém, egy piros Casino, és Éva kreativitása. Borkóstolóink szokatlan helyszínét most közelebbről is megismerhetitek!