A Dunántúlon, a Zalai Borvidéken összességében szépen indult a szőlészeti év, a szőlők problémamentesen fakadtak. A korai fagyok szerencsére nem károsították a tőkéket, a metszési munkákat is optimális időben sikerült elvégezni. A téli relatív csapadékhiány a szőlő tavaszi indulásakor még nem okozott gondokat, nem látszott a növényeken, de azért aggodalomra adott okot.

A 2022-es esztendő szőlészeti és borászati évjáratáról Tarsoly Róberttel, a zalaszentgróti Dóka Éva Pincészet borászával beszélgettünk.

Milyennek értékeled az elmúlt évet a szőlőtermesztés szempontjából?

A Zalai borvidék az egyik legcsapadékosabb borvidékünk, ezért itt a helyzet sokkal jobb volt az országos helyzethez képest, nem beszélve az egyenesen tragikus sorsú alföldi régiókról – szögezte le Tarsoly Róbert a beszélgetés elején.

A június egyáltalán nem volt száraznak mondható, a 31 napból 26 napon esett csapadék. Ez inkább növényvédelmi szempontból okozott kihívást. Olyan újabb, eddig tömeges kárt nem okozó betegségek jelentek ugyanis meg a mi borvidékünkön is, mint a fekete rothadás. A csapadékos idő, a párás meleg kedvezett a betegség fejlődésének. Nem ismerjük régóta a betegséget, de azért sikerült megfogni, komolyabb gazdasági kártétel alatt tartani a mértékét. A fekete rothadás megelőzése és kezelése a jövőben is nagy kihívás lesz, sajnos nem túl sok engedélyezett növényvédő szer áll a rendelkezésünkre, elég szűk a skála. A régi igazság erre a betegségre is érvényes: sokkal egyszerűbb megelőzni, mint kezelni. Időben és jól elvégzett zöldmunkával tehetünk a legtöbbet a prevencióért. A meteorológiai állomásokra szintén fontos szerep hárul. A hagyományos paramétereken túl a gombabetegségek megjelenését a levélnedvességi adatokat felhasználva már egyre megbízhatóbban, egyre pontosabban lehet előre jelezni. A legmodernebb szenzorok a Kwizda és a Debreceni Egyetem közös K + F projektjéből származnak, nálunk is kihelyezésre kerültek ilyenek, tesztüzem céljából.

A július és az augusztus aztán nagyon száraz volt a Dunántúlon is. Kimondott aszálykárt azért nem tapasztaltunk, mert a szőlő gyökere nagyon mélyre képes lehatolni. Talán az újabb, fiatal telepítéseknél észleltük a levelek lankadását. Az átlagos bogyóméret fajtáktól függetlenül kicsit eltért az év adott időszakában megszokott méretektől. Aztán megérkeztek a várva várt országos esőzések. A szüreti adatokból nem vettünk észre terméskiesést, lényeredék-csökkenést, igaz mindig is fontosnak tartottuk a megfelelő terméskorlátozást. A hirtelen esőzések csak a fiatal telepítéseknél okozták a bogyók kirepedését, de szerencsére ez is csak kis táblarészeket érintett.

A minőséget sikerült megtartani

A szüret alatt a megszokott minőséget takarítottuk be, a megfelelő mennyiségben. Igaz, a vadkár mértéke sajnos évről évre növekszik, vannak olyan területeink, ahol hosszú távon a táblák bekerítése nélkül nem biztos, hogy érdemes szőlőt telepíteni. A korai fajtákat (pl. nektár, szürkebarát, chardonnay) szeptember közepéig leszüreteltük. Azt viszont észre lehetett venni, hogy a szőlők cukorgyűjtése kevésbé dinamikusan zajlott; a cukorképződéshez természetesen víz is kell, és abból összességében kevesebb állt a szőlő rendelkezésére az említett időszakokban. A must minőségén azonban a végén ez nem látszott, sőt, ettől még kiemelkedő évjáratként is emlékezhetünk a 2022-es évre, a borok is szépen fejlődtek. Ami a savtartalmat illeti, a meleg hatására savszegényebb tételek születtek, ami nem feltétlenül baj, hiszen a savhangsúlyosabb, karakteresebb borvidékek közé tartozunk.

Mi a véleményed a borszőlőöntözéséről?

A borszőlő öntözésével kapcsolatban még nem áll túl sok ismeret a rendelkezésünkre. A csemegeszőlőhöz viszonyítva nagyon kevés az öntözött borszőlőültetvény. A klímamodellek szerint sajnos jobban meg kell ismernünk, különben bizonyos területeken veszélybe kerülhet a szőlő gazdaságos termesztése. A termő ültetvények esetében a műszaki kivitelezhetőség is kérdéses. 5-10 év múlva, az új telepítések esetében azonban valószínűleg nem lesz érdemes megkerülni az öntözőrendszer kiépítését, még akkor sem, ha ma Zala még mindig az egyik legcsapadékosabb borvidékünknek számít. Ha csemegeszőlőt termelnék, nem is gondolkoznék rajta. A terméskorlátozás miatt a minőségi borszőlőültetvények a jelenlegi tőketerhelésnél még kielégítő mennyiségben és remek minőségben teremnek. Az egyéb extrém időjárási gondok azonban minket is sújtottak már. A tavaszi fagyok és az egyre gyakoribbá váló jégesők felértékelik az adott ültetvény fekvését. A klímaváltozásnak van azonban egy kevésbé hangsúlyozott negatív hatása, méghozzá az új kártevők megjelenése. Sajnos a szőlő legpusztítóbb fitoplazmás betegsége, az aranyszínű sárgaság lassan már közismert, de itt van már a küszöbön egy újabb probléma. A Xylella fastidiosa baktérium a faszöveti edénynyalábokban gyorsan terjeszkedve lezárja a fatestben a víz és a tápanyag áramlását.

Az innováció rögös útján

Korábban (MezőHír, 2021/1) beszéltünk már a Zalai borvidék közösségi bormárkájáról, a Hegykéről. Milyennek értékeled a piaci bevezetését?

A jövőben a résztvevők körét szeretnénk bővíteni, ezt a munkát el is kezdtük. Az új, 2023-as tételt nagyon új borként nem szerettük volna kihozni, jól áll neki egy kis tartályos érlelés, ezért csak késő tavaszra, kora nyárra kerül majd a palackokba.

A koronavírus miatti lezárások 2 éven keresztül fékezték a közösségi márka gyakorlati megvalósítását. A 2022-es év volt az első piaci év. 4 pályázóból 2 borászat tételét választották ki a zsűritagok, köztük a miénket. A vásárlók nagyon kedvezően fogadták és értékelték a borvidék zászlósborát. Roppant fogékonyak és nyitottak voltak, a tétel gyakorlatilag fél év alatt el is fogyott. Igaz kuriózumról beszélhetünk, a 2000 palackos felső határ is emiatt került bele a termékleírásba. A közösségi márkát szívesen ajándékozták zalai kötődésű cégek üzleti ajándéknak. Sok olyan ember érdeklődését is sikerült felkelteni, akik nyitottak az olyan borvidékek iránt, amelyek csak az elmúlt években léptek az ismertté válás rögös útjára. A kereskedők szintén jól fogadták a Hegykét.

A borkereskedelem talán az egyik legnehezebb terület, de úgy gondoltuk, hogy előre menekülünk. Kitartó munkával és tudatos marketinggel már az elmúlt két évben is a jövőre összpontosítottuk a figyelmünket. Most is így teszünk, miközben már nem a pandémia, hanem a magas energiaárak sújtják a Horeca szektort, ami a borfogyasztásra is hatással van. Általános visszaesésről egyelőre szerencsére nem tudok beszámolni. A folyamatos marketing nagyon fontos, nem szabad felhagyni vele, még akkor sem, ha pozitív hatása csak évek múlva jelentkezik. Nyilván a mielőbbi megtérülés a cél, de abbahagyni nem lehet. Mindenkit erre biztatok, aki tud rá áldozni. Ez nem csak a pénzről szól, a marketingeszközök és azok költségvetése méretfüggő, mindenki más célcsoportra fókuszál. A célcsoport megfelelő kiválasztása is egy eszköz. A kezdeti nehézségeink után mi sem adtuk fel, ez is folyamatos tanulást igényel a részünkről. Itt is minden év más és más, akárcsak a szőlőben. Ez az egyik legszebb vonása a borászatnak. Nem csak a Dóka Éva Pincészete, hanem a Zalai borvidék forgalma és ismertsége is egyértelműen nőtt.

A csomagolás is számít

A kiszerelésekben környezettudatossági és egyéb előnyök miatt rendhagyó módon nagyobb szerepet szánunk a jövőben a bag-in-boxnak. A kisebb ökológiai lábnyom, a hosszabb és egyszerűbb eltarthatóság jellemzi ezt a palackosnál sokkal gazdaságosabb formát. Erről fontos beszélnünk, ha arra keressük a választ, mi, borászok mit tehetünk a fenntarthatóságért. A klímaváltozás és az egyre csapadékszegényebb termelési évek hatása számunkra is egyre nehezebben kezelhető helyzeteket teremthet. A bag-in-boxtól nem kell félni, a palackos érleléstől eltekintve azonos minőséget képvisel. A friss fehérbornál vagy rozénál komoly piaci részesedésre tehet szert ez a göngyöleg.

Az interjú a Mezőhír 2023/2. számában, illetve a magazin honlapján jelent meg.