Kabar egy sikkes, élénk színekben pompázó kabáttal. Robi a hegyről egy kék-szürke árnyalatokat rafináltan ötvöző gyapjúruhával. Szokatlan párosítás, de nekünk annál jobban tetszik! Karácsony előtt egy pillanatra belecsöppentünk a kifutók csillogó világába, és közelebbről megismertük a hozzánk hasonlóan zalai Lazlo márkát.

Cikksorozatunk második részében Nyáron könnyű tételeink címkéiről rántjuk le a leplet. Ezek különösen kedvesek számunka, hiszen benne vagyunk mi, kedvenc történeteink, őszinte vallomásaink. Persze nem is a Dóka Éva Pincészet lenne, ha némi csavar vagy fricska elő nem kerülne úton, útfélen!

Padlás plusz pince egyenlő Padláspince? Nem feltétlenül! Kell még hozzá egy bő százéves Szeszgyár, némi üveg födém, egy piros Casino, és Éva kreativitása. Borkóstolóink szokatlan helyszínét most közelebbről is megismerhetitek!

A festményesek, a rajzosak, a fehér − nálunk a palackok ruháiból sem hiányoznak a rendhagyó megoldások. Valljuk azonban, hogy a külcsíny belbecs nélkül mit sem ér, ezért minden címke mögött egy-egy kibontásra váró történet rejlik.

Miksa Bálint 10 éve kezdett – a festészeti technikákat is markánsan érintő – művészi megújulásával szabad sziluettes, organikus növekedésben keletkező, lebegő festészetet fejlesztett ki.

Még emlékszem, apám mesélte, hogy a csáfordi kocsmából csodájára jártak a mi szőlőültetvényünknek. A terület Csáfordon volt. Azt mondták az emberek, hogy nem normális, aki augusztusban szőlőt ültet.

Éva és a szőlő vagy a bor? Éva, aztán szőlő, majd bor. Éva szőlővel és borral. Bor Évával szőlőből. Éva borral a szőlőben. Szőlőből bor Évával.

Az ominózus májusfaállítás után, amikor megkezdte hadműveletét, jócskán volt mit lerombolni bennem. Végül sikerült elhitetnie, a világon nincs még egy ilyen ember, akire nekem akkora szükségem lenne, mint Őrá.