Júniustól augusztus végéig, szeptember közepéig a legtöbb borkedvelő a nyári borok mámorában lebeg. Ha te is közéjük tartozol, de kíváncsi vagy, pontosan mit jelent ez a kategória, melyik tételek esnek bele, ez a cikk neked szól. Eláruljuk, mit gondolunk a nyárról, a nyári borokról a Zalai Borviéken. Persze természetesen azt is, a Dóka Éva Pincészet repertoárjából mit ajánlunk a csillagfényes, ráérős, nagy beszélgetésekhez.
A végtelenségig tartó esték, a lassan gördülő alkonyat, a lazább munkanapok (halljuk, ahogy erre egy emberként hördül föl minden szőlész-borász, de mi most nem a dűlőkben ránk váró feladatokra gondolunk) mind egy jó palack felbontásáért kiáltanak. Mi nem szoktunk ennek a késztetésnek ellenállni, nem is igyekszünk. Meg hát, ha valaki kiált, annak segítünk, ugye. Ilyenkor kifordulunk Csáfordra, és családi örökségünk teraszáról gyönyörködünk a zalai dombokban, magunkba szívjuk a táj, a levegő, az életöröm ízét-illatát. Na meg a poharainkba kitöltött bort is, hogyne.
Nyáresték öröme
Itt jön a fogas kérdés: mi van ezekben a bizonyos poharakban? A nagykönyv szerint a nyári borok gyümölcsös, könnyű, gyors lecsengésű tételek. Virágos illat- és ízjegyek, friss aromák, játékos lecsengésű savak jellemzőek erre a társaságra, nem csoda hát, hogy elsősorban fehérek és rozék vannak a mezőnyben. A nagy hőségben alkoholtartalmat tekintve a szelídebb, életpályában a rövidebb, aromákban a citrusos-virágos vonal élvezi a rivaldafényt. Aki ugyanis bölcs vagy tapasztalt, elkerüli, hogy egy testes tanninbombával gyors vége legyen az estének.
Szerény véleményünk szerint ilyenkor akár a szódával való lazítás is megbocsátható. Nyugalom, ez egyébként sem bűn: egy tiszta kóstoló után, ha úgy tetszik, jöhet a fröccs! A lényeg, hogy minden korty örömet okozzon, különben a fene megette, megitta az egészet.
„Na és a vörösek?” − merül fel talán a kérdés, íme tehát a válasz. Zalában valljuk, nem tilos nyáron vörösbort inni. Míg a testes, hosszú lecsengésű tételek tradicionálisan őszi-téli összejövetelek egyeduralkodói, pár gyümölcsös, játékos, könnyed vörös (akár fogyasztás előtt negyed órára behűtve, de semmiképp sem megfagyasztva) tökéletes kiegészítője lehet a nyári sütögetéseknek. A Syrah, a Pinot noir például prímán megfelelhet halak, zöldségek kísérőjeként is. Egy lazára vett Merlot vagy némi huncut Kékfrankos sem számít polgárpukkasztásnak. Vagy ha igen, akkor csakis a legeslegjobb értelemben!
A Zalai Borvidék és a nyári borok
Az évszak Zalában is meleg, újabban egyre melegebb, bár nálunk papírforma szerint több eső esik, mint a borvidékek többségén. Ha az égi áldás akkor érkezik, amikor éppen kifeküdnénk a Balaton partra, talán bosszantó is lehet. De mi, a szívünk mélyén, ilyenkor is örülünk ennek, mert a picit hűvösebb klíma, és az ugyancsak kicsivel több csapadék számunkra azt jelenti, boraink gerince, a savtartalom, ebben az évben is az elvárásaink szerint alakul. Mert még ha valaki nincs is képben a szőlő és a bor összetevőivel, azért az nem kérdés, hogy nyáron, melegben inkább az üdébb, frissebb tételekhez nyúlunk (pláne, ha fröccsözni támad kedvünk), amelyek éppen a megfelelő savtartalomtól olyanok, amilyennek szeretjük őket. És ha „valaki”, akkor Zala ezt nagyon tudja! (Persze mást is, de arról majd később.)
Legyen bár a „jó öreg” Olaszrizling, vagy a szemtelenül fiatal Pátria, netán a világcsavargó Chardonnay, nálunk egyaránt alkalmasak melegben, nyáron is élvezhető nedűk készítésére. Ha megszületik a döntés, hogy milyen típusú bor készüljön Csáfordon vagy Pogányváron, a borász ennek megfelelően fogja kitűzni a szüret időpontját. És ezután már „csak” a technológiai fegyelemre, esetleg intuícióra, netán kísérletező kedvre van szükség, és ennyi. Mondanunk sem kell, a zalai borászokban ezek is megvannak!
Nyáron könnyű, és más izgalmak
Ha már ennyire hiszünk abban, hogy jó nyári borok készíthetők a Zalai Borvidéken, vajon törekszünk-e erre tudatosan is? A válasz a következő: adottságainkat nem kihasználni vétek lenne, így igen! Ráadásul mivel jó sok fajtával dolgozunk, vannak tételek, amelyek elkészítése során valóban ez a cél lebeg a szemeink előtt.
De, hogy konkrétumokra ragadtassuk magunkat, következzen pár tétel borászatunk választékából. Szerintünk a Nyáron könnyű (ami nem azért könnyű, mert üres, hanem mert könnyű megszeretni!) tételeinkkel nem lehet melléfogni, úgyhogy tegyük a címben emlegetett nagyító alá a nem véletlenül áthallásos nevű Előjátékot. Ez a házasítás mindenekelőtt játékos. Komolykodni vele nem lehet, élvezni viszont annál inkább! Virágos, elegáns illata, friss aromái prímán érvényesülnek a nyolc hónapos, tartályban való érlelés után. Alkoholtartalma hajszállal van 12 % alatt, így megfelelő választás bemelegítéshez. Hogy utána mi jön (hajjajj, ez az áthallásos név már megint), azt rád bízzuk!
A Nyáron könnyű kategória mellett azonban van még pár ötletünk, mivel érdemes egy júniusi születésnapot vagy júliusi vakációt megünnepelni, később egy augusztus végi nyársiratót emlékezetessé tenni. A Pátira igazi Zalai megoldás: a Cserszegtomajról származó, új fajta, Bakonyi Karcsi bácsi munkáját dicséri. Nekünk is nagy terveink vannak vele, ugyanis virágos-gyógyfüves illata, a frissességét biztosító savai egészen különlegesek. A tavalyi év kifejezetten kedvezett a fajtának, úgyhogy a feldolgozásnál, a préselésnél igen kíméletesek voltunk. Jó alapanyagnak nem kell faxni − tartja a tasmán közmondás, amit akár a címkére is felírhattunk volna. Alapos behűtés, egy erőteljes csavarás a kupakon, a legjobb társaság, némi saláta vagy tapas a tányérra, és már meg is van minden, amit egy nyárest megkövetel. Egészségetekre!
Végezetül pedig van egy kategóriákon kívül, vagy azok felett álló tételünk, aminek a palackozása az elmúlt hetekben történt meg. Ha szeretnéd megtudni, mit gondolunk mi, zalai borászok a borvidékről, adottságainkról, lehetőségeinkről, kóstolj meg egy Hegykét a 2021-es évjáratból, ami nyáron is el fog varázsolni. Igaz, szinte még titok, hogy létezik, de nagy jövőt jósolunk neki, és még annyit róla, hogy nem csak mi készítjük, ennek ellenére a „Dóka Éva Hegyke” mégis csak a miénk! A nagy titokról pedig nemsokára lehull a fátyol!
