Készül a bor a Dóka Éva Pincészetben

Ősz, pince, helyzetjelentés

Többen szoktátok kérdezni szüret után, mik az elképzeléseink jövőre. Ilyenkor csibész mosoly mellett leszögezzük ugyan, vannak azok is, hogyne, azonban most jön még csak idei terveink megvalósításának java! Az újborok szinte készek, a többiek még erjednek, mi a legszerencsésebb házasításokon morfondírozunk kóstolás közben − ez egy rettenetesen izgalmas időszak, úgyhogy érdemes (és szeretünk) róla mesélni. Nézzünk be hát gondolatban a Szeszgyár kulisszái mögé, merészkedjünk le a pince mélyébe, hátha valami ígéreteset találunk az acéltartályokban és a hordókban!

Aki figyelemmel követi a munkánkat − reméljük, vannak jópáran! −, az láthatja, hogy jelentős változáson, megújuláson mentünk át az elmúlt két évben. Elég, ha csak körbetekint a honlapunkon, a közösségi média felületeinken, vagy megnézi a címkéinket, netán (és főleg!) megkóstolja a borainkat. Na persze ez nem jelenti azt, hogy eddig kevésbé tettük volna bele a szívünket-lelkünket a szőlő nevelésébe és a borok készítésébe. Éppen, hogy inkább a szenvedély mozgatta a Dóka Éva Pincészetet. A tudatosság, a piaci részvétel erősítése kevéssé volt előtérben.

Félkész, de remek lesz!

Azonban ez az előre tervezés felé vezető szemléletváltás számomra nem várt eredménnyel is járt. A tudatos, általunk megalkotott kategóriákba (aki esetleg ezeket nem ismeri, megnézheti itt) való sorolás inkább fogódzót adott, semmint kötöttségeket. A kategóriák neve beszédes: a friss, gyümölcsöktől, virágillattól kicsattanó „Nyáron könnyű” boraink, a „Zalai megoldás” névvel fémjelzett, helyi nagymenők, illetve a „Borok a csúcsról” komoly, tölgyfahordós érlelésű prémium borai kerek egészet jelentenek. Ez nekem is segít borászként, ám nektek is irányt mutat kóstolásnál, vásárlásnál, választásnál.

Embert tervez, a Zalai Borvidék végez

Persze előzetes elképzelések ide vagy oda, ha egy különösen jó alapanyag kerül a kezeink közé, felbuzog a kísérletező kedv bennem vagy a kollégákban! Ilyenkor semmi nem ment meg bennünket attól, hogy egy újabb, előre nem tervezett tétel erősítse a zalai bor választékunkat. Hogy konkrétumokkal is alátámasszam, például a 2021-es Pinot noir-t rozénak terveztük, és valóban készült az is, sőt ez lett az alapja az „Egy kis piros kell bele” rozénknak. Menet közben azonban olyan szépen haladt a szőlő érése a tőkéken, hogy a tábla egy részén megvártuk az igazán nagy, testes, vörösborhoz szükséges érettséget. A végeredmény? Egy nekem is tetsző, igazi Pinot! Hasonlóan jártunk az idei Kékfrankossal is, de esetében a részben egész fürtös erjesztéssel még egy plusz csavart adtunk a történetnek. A tavalyi Hárslevelűről már ne is beszéljünk, ott is a szőlő, a hegy felülírta a terveket. És milyen jól tette!

A Zalai Borvidék lassan kijön a szüretből, bár nálunk még egy kis Pátria van a tőkéken. Meglátjuk, mit enged az időjárás, na és az őzek, meddig hagyhatjuk kint, milyen mustot ad majd? Jó lett volna, persze, „letudni” a szüretet, na de ez megint egy olyan lehetőség volt (hibátlan, egészséges szőlő a sok eső ellenére), amit nem tudtunk kihagyni.

Ősz, pince, Robi. Fotó: MTÜ

Joggal merül fel az érdeklődőkben a kérdés; mi a helyzet az új borokkal, hol tartanak, milyennek látjuk őket? Van, ami már palackba került (Pinot noir rozé), érezzük a közel végleges ízeket, zamatokat (amik kiválóak, már csak a palackbuké javíthat ezen). Van, ami még „keserű must” (így hívták a nagyszüleim a még kevés cukrot tartalmazó, de alapvetőan már újbort, ami nálunk természetesen nem keserű!), és van, ami még az sem. Ennek oka egyrészt nyilván az eltérő szüreti időpont, valamint a részben spontán, de mindenképpen kíméletesen, alacsony hőmérsékleteken történő erjesztés. Továbbá az, hogy nem siettetjük a természetet. Hagyjuk, hogy a dolgok a maguk ritmusában történjenek (na jó, azért a friss borokat nem feltétlenül hagyjuk a seprőn érlelődni, de ezeknél ez nem is cél).

A 2022-es évjárat ígéretei

Ha egy szóval kellene értékelnem az évjáratot és az újborokat, azt mondanám: . Ha bővebben, akkor pedig azt: nagyon jó. Nem tagadom, volt bennünk némi aggodalom a nyári aszály idején a szüretre gondolva. Ismét kiderült azonban, hogy a Zalai Borvidéket a Jóisten valóban jókedvében teremtette! Küldött annyi esőt júniusban, hogy a következő 1,5-2 hónap szárazságot a szőlőink gond nélkül elviselték.

A korai fajták szüreténél azért a forróság „beleszólt” a terveinkbe, szerencsére megvan a technikai hátterünk a gyors reagálásra, hogy ne csak „cukorra, hanem savra is szüreteljünk” (vagyis hogy ne a minél magasabb cukorfok, így magasabb alkohol a borban legyen cél, hanem ezen alkotók összhangja, harmóniája, a maximális élvezeti érték eléréséhez), emiatt ezeknél is kiváló borokra van kilátás. Ezt a tartály- és hordóminták már szépen visszaigazolják. A később érők pedig, mint a Furmint, a Rajnai rizling, vagy a Cabernet-k kivételesen jó paramétereket mutattak ebben az évjáratban is.

Természetesen piacra első körben a friss, üde, reduktív tételeink kerülnek, ezek hamarosan a webshopunkban is megtalálhatóak lesznek. Az „Egy kis piros kell bele” rozénk egy házasítás, az összetevők (Kékfrankos, Pinot noir, Merlot és egy leheletnyi Syrah) eddigi kóstolása ígéretes. Az egyes fajták ebben is egymást erősítik, és igazi finom rozé fog készülni idén is! Az összeállítása kicsit időigényesebb, mint egy fajtabor elkészítése, ezért hogy addig se maradjon senki jó zalai rozé nélkül (majdnem azt írtam: ne maradjon senki szárazon…), a gyümölcsös, friss, új Pinot noir rozénk hamarosan elérhető!

Sokan várják már az új Nektárt. Nos, jelentem, ők sem fognak csalódni, a megszokott fűszeres, azonnal hódító illat idén kicsit több kedvességgel, kerekséggel párosul. Kérünk még egy kis türelmet, pár hétig hagyjuk nyugodni a bort, de november végére palackba zárjuk „őt” is!

Ilyen pedig még sosem volt

Friss, majd’ kicsattan! Fotó: MTÜ

Amit pedig mi várunk nagyon, az a már említett Kékfrankos „friss” vörösborunk! Őszintén szólva, soha nem rajongtam ezért a műfajért, a vörösekben szerettem az éveket, az érlelési aromákat, azokkal együtt volt nekem kerek, ami tetszett. Lehet, hogy ez most megváltozott/változik? Lehet, hogy azért, mert ilyen jót még nem kóstoltam? Figyeljétek, ahogy meglátjátok, próbáljátok ki! Kíváncsi vagyok nagyon, hogy fogadjátok! És miért érdemes néha-néha ránézni, rákérdezni, vannak-e még újabb és újabb tételeink? Azért, mert úgy gondoljuk, kincseket őrzünk a Padláspincében. Ezekre vigyázunk, érleljük őket, ezalatt egyre jobbak és jobbak lesznek, majd amikor eljön az ő idejük, kikerülnek a polcokra. Nem szabad sietni velük, vagy siettetni őket; várni kell pont annyit, amennyit igényelnek, és meglesz az eredménye.

Éppen ezért nem tudom, hogy pontosan mikor, de várhatóan 2023 folyamán megjelenünk a jelenlegi portfóliónkban nem szereplő, így újdonságnak számító fűszeres, tüzes, de elegáns Zalai Pinot noir-ral. Meg egy igazi lendületes, aromás Rajnai rizlinggel, valamint egy csodálatos, késői szüretelésű, mézes jegyeket hordozó, mégis száraz Hárslevelűvel is.

Végezetül még annyit, sosem lettem volna borász, ha nem szeretném a bort. A jó bort. Ez hajt, motivál minden évjáratban, hogy minél jobbat, szebbet, finomabbat készítsek. Olyan érzés lehet ez, amit a középkorban az alkimisták érezhettek, akik keresték a bölcsek kövét. Mindig közelebb kerülünk a Titokhoz, és közben egyre több szépséget fedezünk fel! Ezért nem hagyjuk abba soha.

ha teszett írAsunk

Íratkozzon fel! Legközelebb házhoz jön a történet!

Kapcsolódó írásaink

Hegyke, a zalai zászlósbor

Íme a Hegyke, a zalai zászlósbor!

Ismerjétek meg a Hegykét! Már nagyon rég óta szerettük volna bemutatni nektek, és végre itt az idő! A zalai borászok összefogásának eredményeképpen létrejött tétel igazi különlegesség, reméljük, ti is annyira magatokénak fogjátok érezni, mint mi.

Nyári borok Zalában

Nagyító alatt a nyári borok

Eláruljuk, mit gondolunk a nyári borokról a Zalai Borviéken. Meg persze azt is, a Dóka Éva Pincészet repertoárjából mit, miért ajánlunk a csillagfényes, ráérős, nagy beszélgetésekhez.

Zalai borvidék

Hihetetlen élmény borászkodni!

A derítések, szűrések egyik alkalmával Tarsoly Róberttel, a zalai Dóka Éva Pincészetének borászával beszélgettünk a 2020-as évről. A fehérborok szépen alakulnak, borászati szempontból összességében jó évjáratnak bizonyult a tavalyi év.

A gépi szőlőszüret gyakorlati tapasztalatai

A Zalai borvidék meghatározó, közel 30 hektáros borászatában, a Dóka Éva Pincészetében a 2007/2008-as szezonban állt munkába először szüretelőgép. Az első gépi szüret euforikus, semmihez nem hasonlítható érzés volt.

Zalai borvidék

Összhangban a természettel

“Termesztéstechnológiánk fő vezérelve az integrált szemlélet, vagyis az önmérsékleten alapuló, a mennyiség helyett a minőséget…”