Hegyke, a zalai zászlósbor

Íme a Hegyke, a zalai zászlósbor!

Hiszünk Zalában, hiszünk a zalai emberekben, a zalai borban, és ezt másoknak is meg szeretnénk mutatni. Nem könnyű a helyzet, mert a borvidék ismertségén akad fejleszteni való, ám tudjuk, hogy jó helyen vagyunk, szeretjük a szőlőt, a bort, és szeretünk itt élni, dolgozni.

Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Zala egy titokzatos vidék. Végtelen erdők és szőlővel borított lankák, földből előtörő hőforrások – a zabolázatlan Mura és az érintetlen Kis-Balaton ölelésében. A Zalai Emberben is van valami rejtélyes: életszeretet és zárkózottság. No meg, hogy furcsán hív bizonyos dolgokat. Itt a bozót dzsindzsás, a kancsal az csili, a tetőcserép az sindő, a krumplistészta az granatérmars. Ha itt azt mondják, fölfújhatod, akkor nem egy luftballonra gondolnak, hanem arra, hogy meg fogod bánni. Ha valami nagyon jó, az igen jó. Ha azt kérdezik, mire értél haza, akkor az időpontra kíváncsiak. Ha valami rajt van, akkor nem egy verseny kezdődik, hanem valami valamin rajta van. Ha itt valaki bólint egyet, az nem helyesel, hanem alszik néhány percet. Aki sokáig ébren van, az viribül. Ha partnak megy, akkor nem a folyóhoz sétál, hanem fölfelé.

…és ami tényleg a legfurcsább: itt a szőlődombot HEGYNEK hívják. Időtlen idők óta. A Zalai Borvidék közösségi összefogással született bormárkáját pedig HEGYKÉ-nek. Alig két éve.

Na de mi is a Hegyke közelebbről? Talán kezdjük a történeti áttekintéssel (nyugalom, senki ne szaladjon el, nem a „már az ókori avarok is…” következik)!

Egységben az erő

Tehát: sok jó és lelkes borász dolgozik a Zalai Borvidéken, amelynek az adottságai szerintünk kiválóak a nagy minőségű borok készítéséhez. Az ismertségünk mégis csekély, hordozzuk a múlt nehéz örökségét, amikor a régiónak nem volt önálló arca, változott a neve (Balatonmellékiként „élt” egy pár évig), és nagyon kevés kivételtől eltekintve apró, családi pincészetek működtek, amelyek nem igazán piacra termeltek.

A borvidék földrajzi szétszórtsága sem egyszerűsíti meg az ismertebbé válást, nem tudunk klasszikus értelemben vett borutakat, pincesorokat felmutatni, a körzetenként eltérő, és nagyon sokrétű fajtaszerkezet miatt nincs olyan szőlőfajta, amiről egyből Zalára asszociálna a borkedvelő. És jött a felismerés, ebben a helyzetben nem segíthet más, csak az összefogás. Mert kell egy csapat! És kell egy BOR, vagyis A BOR, A ZALAI BOR!

Összefogástól a Hegyke születésééig

Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

A mindenkiben külön-külön meglévő igény a közös munkára egy, a Zalai Borút által rendezett workshopon tört felszínre, és vált közösségi akarattá. Borászok összefogását pedig mi is fejezhetné ki jobban, mint egy közösségi bormárka, a zászlósbor, a Hegyke, a mi Hegykénk. Az „alapító ülést” követően kialakult a borvidék meghatározó és kisebb, de magas minőséget produkáló, feltörekvő pincészeteiből az a kör, amely a történet folytatását biztosította, beletett munkát, energiát, szabadidőt és elsősorban lelkesedést.

Az első nagy kérdés, milyen legyen ez a közösségi bor, milyen kritériumokat támasszunk vele szemben? A minőségi paraméterek hamar tisztázódtak, a Zalai Hegyke legyen friss, üde, lendületes, mégis komplex fehérbor, kifejezett illattal, élénk zamatokkal. Vagyis használjuk ki adottságainkat, hogy a zalai bor egyszerre friss, izgalmas, ugyanakkor tartalmas; az első korty rögtön folytatásért kiált.

Eddig a pontig nagy volt az egyetértés, hanem a fajták! Az már nehezebb dió, hiszen mint fentebb is olvasható, körzetenként és pincészetenként is eltérő szőlőfajták dominálnak. Így a fajtabor kilőve, hiszen a cél az, hogy minden zalai borászat be tudjon kapcsolódni ebbe a kezdeményezésbe. (Borászként jegyzem meg, hogy tapasztalatim alapján egy házasításban – cuvée-ben – jobban ki is tud fejeződni a borvidék sokrétűsége, gazdagsága.) De még így is nehéz dolgunk volt.

Ami segített, az a sok évtizedes nemesítői munka, ami itt zajlott és zajlik Zalában, a keszthelyi egyetem cserszegtomaji szőlőtelepén. Ezen a helyen, elsősorban Dr. Bakonyi Károlynak és munkatársainak köszönhetően több olyan szőlőfajta született, amelyek borászati értékeit mi, zalai borászok nagyra értékeljük és ezeket kicsit a magunkénak is érezzük.

A Hegyke receptje

Végül eldőlt: a Hegykében lennie kell Karcsi bácsi örökségéből legalább egynek, minimum 10, maximum 40% mértékig. Így minden palack tartalmaz a következő fajták közül legalább egyet: Cserszegi fűszeres, Nektár, Pátria, Rozália, Korona.

A hagyományainkat pedig azzal tiszteljük, hogy a házasítás gerincét (50-70% között) tipikus kárpát-medencei fajta kell, hogy alkossa, azaz kiemelten az Olaszrizling, de lehet még Furmint, Hárslevelű, vagy Királyleányka is.

Fotó: Magyar Turisztikai Ügynökség

Ezeken kívül a borász használhat még egyéb, a Zala OEM termékleírásban szereplő fehér fajtát, a fenti arányok betartásával (0-40%-ban). Úgy gondoljuk, hogy ilyen bor előállítására minden borászatnak van lehetősége, akár úgy, hogy a borvidékről vásárol szőlőt, ha az ültetvényében (még) nincs. Reményeink szerint a Hegyke sikere előmozdítja a kötelezően előírt fajták telepítését is.

Miután így fejben és papíron minden összeállt, kezdődött az igazán izgalmas munka: a szüret és a borkészítés. Aztán − az ismert okok miatt − egy kis megtorpanás a 2020-as esztendőben, ugyanis a kiválasztási (több lépcsős bírálati rendszert dolgozunk ki) eseményeket nem lehetett megtartani, nem beszélve a tervezett bemutató rendezvényekről. De nem adtuk föl, és ennek az eredménye a 2021-es évjáratból elkészült Hegyke, egyelőre két pincészettől: mindkettő nagyszerű tétel!

A borvidékünk adottságai, a bor készítése során betartandó előírások és a szigorú kiválasztási rendszer garantálja, hogy bárki, bárhol felnyit egy Hegyke palackot, nem fog csalódni! Üde, friss, lendületes, mégis tartalmas bor kerül a poharakba.

És miért pont Hegyke? A zalai ember szent helye a Hegy, ami ugye domb. Vagyis hegyke. Nem nagy, rideg hegy, hanem hegyecske, de ugyanakkor büszke, mert nem domb, hanem kis hegy. És egy pici áthallással hetyke is!

A Dóka Éva-féle Hegyke

Fotó: Dóka Éva Pincészet

De bármennyire is közösségi a bormárka, a mi Hegykénket csak mi készítjük el! Hogyan is? Először is a rizling (ahogy mifelénk az Olaszrizlinget hívják). Megbízható, jó minőségben készül, tartalmas, olyan, amilyennek mi (és még sokan mások) a jó bort szeretjük. Megismertük már kis túlzással gyermekkorunkban. Aztán jön a Nektár vagy a Pátria (ezt a két keszthelyi fajtát telepítettük), hogy hozzon a házasságba virágosabb illatokat, egy kis könnyedséget.

Végül pedig kihasználjuk a Dóka Éva Pincészet lehetőségeit, így évjárattól függően kerülhet bele más fajta is, törekedve a tökéletességre. 2021-ben én Olaszrizling – Pátria alapon képzeltem el a Hegykénket, ebből készült sok-sok minta, kísérlet; jók és még jobbak. De Éva kardoskodott a Nektár mellett, és a női megérzés bejött. Imádom ezt a bort. Olaszrizling, Nektár, Hárslevelű és Kabar alkotják: miden kortya élmény!

Ki szeretné megkóstolni pincészetünk saját Hegyke megoldását? Kattintsatok ide!

ha teszett írAsunk

Íratkozzon fel! Legközelebb házhoz jön a történet!

Kapcsolódó írásaink

Nyári borok Zalában

Nagyító alatt a nyári borok

Eláruljuk, mit gondolunk a nyári borokról a Zalai Borviéken. Meg persze azt is, a Dóka Éva Pincészet repertoárjából mit, miért ajánlunk a csillagfényes, ráérős, nagy beszélgetésekhez.

Zalai borvidék

Hihetetlen élmény borászkodni!

A derítések, szűrések egyik alkalmával Tarsoly Róberttel, a zalai Dóka Éva Pincészetének borászával beszélgettünk a 2020-as évről. A fehérborok szépen alakulnak, borászati szempontból összességében jó évjáratnak bizonyult a tavalyi év.

A gépi szőlőszüret gyakorlati tapasztalatai

A Zalai borvidék meghatározó, közel 30 hektáros borászatában, a Dóka Éva Pincészetében a 2007/2008-as szezonban állt munkába először szüretelőgép. Az első gépi szüret euforikus, semmihez nem hasonlítható érzés volt.

Zalai borvidék

Összhangban a természettel

“Termesztéstechnológiánk fő vezérelve az integrált szemlélet, vagyis az önmérsékleten alapuló, a mennyiség helyett a minőséget…”